Szeptemberi újságcikk

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,
de szépen ős
zül.

                        ( Kányádi Sándor: Valami készül)

Itt van, az ősz itt van újra, s szép, mint mindig énnekem. Ahogy közeledett az idő, úgy sokasodtak a gondolatok, újabbnál- újabb ötletek, hogy mit, hogyan csináljunk, és észre sem vettük, hogy elérkezett az idő, szeptember 3, amikor a Tordasi Mesevár Óvoda megnyitotta kapuit.

Hej, óvoda, óvoda, de sok gyerek jár oda, és mi csak néztük a kíváncsi gyerek tekinteteket, az érdeklődő, vidám arcokat, hogy vajon milyen ez a kacsalábon forgó ékességes palota. Valaki már így köszöntött: Jó reggelt kívánok óvónéni, megjöttem!

Persze az idő halad, és a legkisebbek is napról, napra meggyőzödnek arról, hogy van itt ám sok móka, játék és kacagás. A nagyobbacskák azért már tudják, hogy vannak feladataik is, hiszen a mindennapi tevékenységeken felül vannak, hagyományaink, programjaink, amire lelkesen készülünk.

Így már szeptember beköszöntével, nagy izgalommal vágtunk neki egy új-régi hagyomány felelevenítésének. A szülők példát mutatnak a hagyományok őrzésében. Az óvodásaink szüreti mulatsága után, október 13.-án, szombaton az óvodai szülői munkaközösség szervezésében megrendezésre kerül a Tordasi szüreti felvonulás és bál, mely a hagyományok tiszteletén és újra élésén kívül azzal a céllal is jött létre, hogy az óvodásainknak fészek hintát tudjunk ajándékozni. Az óvoda szülői közössége sok szeretettel várja a kíváncsi szempárokat a felvonulásra és az esti mulatságra elvárunk minden táncos lábú és víg kedélyű vendéget! Szeretnénk köszönetet mondani Simmonné, Gercsényi Gabriellának, valamint Kovács Attilának és családjának a felajánlásokért és a segítségnyújtásukért.

Miközben sürgünk, forgunk, valakitől búcsúzni kell. Szabadi Pálné, Kati néni óvodánkban eltöltött 28 év munkaviszony után nyugdíjba megy. Kati néni mindig odaadással, őszinte, szeretettel teli mosolyával fordul a gyermekek felé. Mond, mit szeretnél? Ez sokszor elhangzik! Egy számomra nagyon kedves történet jutott eszembe, mely azt gondolom, hogy a hivatásában a legfontosabb emberi tulajdonságról ad követendő mintát.

A gyermekek már jó néhány napja kincset szerettek volna találni, az óvoda udvarán. Kerestek, kutattak, hosszú, hosszú időn keresztül. Kati néni egy nap megkérdezte tőlük. Mit szeretnétek? Kincset találni! Mosolygott, és persze a gyermeki fantáziának, kíváncsiságnak teret adva bíztatta őket a folytatásra. Majd egy délután az egyik gyermek felkiáltott. Kati néni, kincset találtam! A többi gyermek a nagy örömöt hallván szorgalmasan kutatni kezdett a kis üvegcseppek, gyöngyök után, majd a boldogság ragyogott mindegyik arcán. Kincset találtak! Nem is sejtették mekkorát! Pár nap elteltével a gyerekekben felötlött a kérdés: Vajon ki rejtette el a kincseket?

Kedves Kati néni!

Köszönjük a velünk töltött éveket, a sok-sok örömteli pillanatot, mellyel nem csak a gyermekek napjait, de a mi hétköznapjainkat is bearanyoztad.

Ahogy mi szoktunk búcsúzni:

Nem kívánunk néked aranyat, ékeket,

Csak napsugaras, mosolygós életet,

Gyermekeidben legyen örömed,

Az Isten áldása kísérje minden léptedet!

                                                                                               Diósiné Besenyei Boglárka Mária

 

Névnapok

Tegnap : Jolán, Vid
Ma : Jusztin
Holnap : Laura, Alida
Holnapután : Arnold, Levente

Bejelentkezés